|
|
Az Alien Quadrilogy 2. lemezén olvasható Dan O'Bannon Valami igazán gusztustalan című írása, melyben az Alien ötletének keletkezését meséli el. Érdekes adalékokat olvashatunk arról, hogy mely irodalmi és filmes alkotások voltak hatással O'Bannonra, illetve arról is, hogy kik vádolták őt plágiummal. Íme egy idézet: "...meglehetősen sérelmeztem, amikor a film sikeres bemutatója nyomán színre lépett A. E. van Vogt, és ragaszkodott hozzá, hogy az egyetlen említésre méltó forrás az ő novellája, a Fekete torpedóromboló volt, melyet később beillesztett Az Űrfelderítő fedélzetén című regényébe; mindkettő az 1930-es évekre datálódik, ha nem tévedek. Ebben a történetben egy macskaszerű lény üldöz embereket egy űrhajó folyosóin. Van Vogt, ez az agresszív figura még kártérítési pert is indított, de végül sikerült lavakarnom magamról (a személye akár modellként is szolgálhatott volna az Idegenhez)."
És hogy miért gondolják sokan, hogy van Vogt története inspirálta az Alient? Nos, a Fekete torpedórombolóban egy szörny jut fel az emberek űrhajójára, és ott különleges képességeit kihasználva elkezdi egyenként legyilkolni őket. Kétségtelenül hasonló sztori, azonban ez kevés lenne a vádaskodáshoz. De az Űrfelderítő-regény egy későbbi szakaszában - ez volt a Discord in Scarlet - egy másik teremtménnyel akadnak össze az asztronauták, mely furcsa és kegyetlen módon használja fel szaporodásához az emberi szervezetet. Erről bizony O'Bannon is hallgat fent idézett írásában... Most pedig következzék néhány részlet A. E. van Vogt regényéből; ki-ki döntsön maga az esetleges "gyanús" hasonlóság tekintetében. Persze bárhogy is van, mindez semmit sem von le O'Bannon ötlete vagy a film zsenialitásából! "Keresztülment rajtuk vagy megkerülte őket - ahogy neki megfelelt -, és rögtön egy nagy csőben találta magát. Ennek belseje elég tágas volt számára, hogy felálljon. A légkondicionálás több mérföld hosszú rendszerének egy része volt ez. Rejtekhelye sötétnek tűnhetett a rendes fényhez képest. De infravörösre érzékeny látása számára a halvány, szürkületi pislogás szinte elárasztotta a csövet. Meglátta von Grossen testét, s mellé fektette új áldozatát. Ezután óvatosan bedugta egyik drótszerű kezét saját mellkasába, eltávolított onnan egy értékes tojást, és elhelyezte az emberi lény gyomrában. Az ember még mindig küzdött, de Ixtl várt arra, amiről tudta, hogy be kell következnie. A test lassan kezdett keményedni. Az izmok fokozatosan merevvé váltak. Az ember pánikszerűen vonaglott és rángott, amint bizonyára felismerte, hogy testén galádul elhatalmasodik a bénulás. Ixtl irgalmatlanul lefogta, amíg a vegyi folyamat be nem fejeződött. Az ember a végén mozdulatlanul feküdt, minden izma megmerevedett. Szeme meredten nyitva volt, arca verítékben úszott. A tojás órákon belül ki fog kelni minden ember gyomrában. Önmaga apró másai sebesen teljes méretükre eszik magukat. Ixtl elégedetten iramodott ki a hajófenékből. Több keltetőhelyre volt szüksége tojásai számára, több guulra." "- Ő nem mondta meg magának, mert egy lehetséges analógiát javasoltam bizonyos fajta darazsakkal, ha hazatértünk a Földre. A gondolat olyan borzalmas, hogy azt hiszem, a gyors halál megszabadítóként fog eljönni azokhoz az emberekhez. - A darazsak! - ámuldoztak az emberek. - Igaza van, Smith. Minél előbb halottak, annál jobb." "Grosvenor a sebész gyakorlott ujjait figyelte, amint az elektromos kés belevágott a negyedik ember gyomrába. Az utolsó tojást is behelyezték a magas, ellenálló fémből készült tartály fenekére. A tojások kerek, szürkés tárgyak voltak, az egyik egy kissé megrepedezett. Néhány ember állt ott; hőpuskájukat elővonták, amint a repedés szélesedni kezdett. Előbukkant egy rút, kerek, skarlátvörös fej, apró, mélyen ülő szemekkel és egy kicsi szájnyílással. A fej vonaglott a rövid nyakon, és a szemek mély vadsággal villogtak az emberekre. A teremtmény szinte már megdöbbentő fürgeséggel felemelkedett és megpróbált kimászni a tartályból. A sima falak kivédték ezt. A lény visszacsúszott és szétoszlott a fentről ráözönlő lángban." (Kincsesné Pavlova Anna fordítása) |
